Sajnálom...

7.rész
Sajnálom...
Miután megcsókoltam Norat elszaladtam a szállodából,nem tudtam mit csinálni. Nem tudok úgy rá nézni,mint barát..Hideg szellő csapta meg az arcomat miközben futottam ki a tenger partra a kövekhez..Leültem,folytak a könnyeim, igaz fiúkra nem vall az,hogy sírnak, de nem tudtam máshogyan kiadni magamból ezt az egészet..Nem akartam megcsókolni,csak a hirtelen vágy és az ösztönök eluralkodtak rajtam,de ami igaz nem bántam meg és remélem Norat sem bántottam meg...Pár óra múlva ébredtem fel a köveken,amik nagyon nyomták a hátamat
"-Hány óra lehet?"-kérdeztem saját magamtól, a telefonomat elő véve a kijelzőre tapadt a szemem, már majdnem reggel 4 van...Felugrottam és száguldottam vissza a szállodába,remélem Nora alszik még... A szállodai szobába lépve túlságosan nagy volt a csend, benyitottam minden szobába, de nem volt sehol..kétségbeestem...ne az nem lehet,hogy elment vagy de??
-Nora-kiabáltam végig a szobán-Nora, itt vagy???-kérdezgettem de nem jött válasz
-Nem az nem lehet-mondtam és beleütöttem a falba ami be is tört egy kicsit... Felhívtam a menedzseremet akit megkértem,hogy menjen a géphez most azonnal, ott találkozunk, nem értette ezt a hirtelen utazgatást,de elfogadta és 10 perc múlva már a reptéren voltam... A repülőre felülve pillantgattam oldalra-jobbra, feszült voltam..tudom hogy haza mehetett, tuti egyből felhívta azt a Devan gyereket és elmondott mindennek, hogy mit csináltam...éget a bőr a képemen...nem akartam, hogy így süljön el az egész, vasárnap akartam elmondani neki,hogy többet érzek iránta, mint puszta barátság.... Figyeltem a táj összes mozdulatát...

A repülőről leszállva azonnal a megbízottaihoz mentem, hogy megtudjam a címét..Az épületbe nem tököltek egy percig sem azonnal kiadták a címét és elkezdtem a ház felé futni,ami nem olyan messze volt az épülettől...A ház elé érve elgondolkoztam,hogy miket fog a fejemhez vágni, ha persze beengednek,hogy beszéljek vele..

-Mit akarsz?-kérdezte egy majdnem velem egy idős fiú,gondolom ő Devan

-Beszélnem kell vele-mondtam és tartottam a szemkontaktust vele

-Hagyd békén,így is szenved miattad-ezzel rám vágta az ajtót, én meg álltam döbbenten és kétségbeesetten...Miért nem engedett be,hogy megbeszéljem ezt az egészet vele?? Nem akarom így befejezni, nem lehet,hogy ez legyen a vége...nem..nem..nem..Nem teheti velem ezt a fiú,hogy csak így rám csapja az ajtót...Én..én..szeretem......Holnap is eljövök és remélem most több szerencsével járok,hogy ő nyit ajtót, és meg tudjuk beszélni ezt az egészet...nem akarok nélküle élni... 

Sziiiiasztok!!! Olvasható a 7.rész is ami Martin szemszögéből irodott,fogadjátok sok szeretettel.. Pusszancs <3

Reklámozás

Vas Happenin?
https://www.wattpad.com/228010833-just-friends-prol%C3%B3gus
Viccet félre téve a legjobb barátnőm elkezdett egy blogot, de az kicsit más ezekhez vagyis meleg regény, akit ez nem zavar segítsen neki egy vote-val vagy kommentel,mindenek örül ❤❤
Cukrosborsó!!

A Csupa Meglepetés

6.rész
Álmomból mocorgás ébresztett fel a bal oldalomról,nagy nehezen kinyitottam a szemem, mire már senki nem feküdt mellettem és újabb csörömpölés ütötte meg a fülem, mire felkászálódtam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt
-Még hány dolgot akarsz össze törni?- nevettem el magam, mert azért valjuk bele kicsit bénácska, de számomra így tökéletes ahogy van 
-Ha így folytatom akkor, ki is dobnak a szállodából-söpörte össze az üveg maradványokat
-Csak vasárnap reggelig bírd ki, hogy ne törj össze valamit még egyszer-biccentettem a törött pohár felé, mire önkéntelenül elnevette magát. Ma úgy döntöttünk,hogy nem mozdulunk ki a szállodából, hanem bent punnyadunk,aminek részből örültem is..
-Mesélj kicsit magadról- törte meg a csendet 
-Hát...a szüleim elváltak így vissza költöztünk Hollandiába, amióta eszemet tudom ott éltem,de bölcsis koromba anyám erőltette apámra, hogy költözzünk el és rá 15 évre elváltak, nekem meg megkellet szakítanom minden barátommal a kapcsolatot, habár soha nem voltak barátaim csakis Devan volt nekem, bölcsibe találkoztunk legelőször és onnantól kezdve vagyunk nagyon jóba-hadartam el életem történetét
-És őt is ott kellet hagynod?-kérdezte, ami kicsit meglepett, mert kicsi féltékenység ütötte meg az arcát
-Hát elsőnek úgy volt,igen, de a reptéren láttam meg amikor leszálltunk és azóta velem és apámmal él és persze a felhordott csajokkal-mondtam 
-És téged ez nem is zavar?-kérdezte
-Mármint mi?
-Hát, hogy lányokat visz fel?- ha most jól értem ő féltékeny vagy valami ilyesmi?
-Egyáltalán nem, soha semmi nem volt köztünk barátságon kívül-mondtam mire egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját, na jó én nem értem ezt a fiút. Nem is tudtam  tovább gondolkozni mert ajkai súrolták az enyémeket, ha most jól értem ő megcsókolt? Jézusom... Bele olvadtam a csókjába és élveztem a pillanatot,addig amí hirtelen fel nem állt és elkezdett káromkodni 
-Sajnálom...ne haragudj...nem szabadott volna...-mentegetőzőt, szólásra akartam nyitni a szám,de ő kiviharzott az ajtót be csapva maga után. Ott ültem maga tehetetlenül a kanapén és azon gondolkoztam,hogy mit tehettem ellene vagy mit csináltam,hogy csak így kiviharzott...  

Vártam, hogy vissza jöjjön,de nem tette.... Este van pontosabban éjfél és délelőtt rohant el és azóta se szó se beszéd eltűnt. Nem tehettem mást, mint hogy a bőröndömbe pakoljak, hogy a legkorábbi repülővel haza induljak és örökre elfelejtsem. Ekkor a telefonom képernyője villogni kezdett, Devan volt az. Mindig örültem ha hív,de most más hívását vártam. Elhúztam a fogadás gombot és halkan beleszóltam

-Sziia-mondtam halkan

-Halii, na mizu csajszi?- mondta boldogan

-Megyek haza-egy puffanást hallottam a vonal másik feléről

-Miért?Mi történt?-faggatózott

-Gyere ki értem a reptére, hívlak ha leszálltam-azzal le raktam a telefont és a zsebembe csúsztattam.. Készen voltam már épp indulni készültem, mielőtt egy pillantást vettettem a szobára és pár emlék fel tört bennem... Le érve az információs pulthoz léptem és megkértem, hogy hívjon egy taxit. A taxim 10 percre ott várt a férfi mellette és segített betenni a poggyászomat. Néztem az elhaladó épületeket és vissza emlékeztem, hogy tegnap még önfeledtül boldog voltam itt ezen a helyen. Reptérhez értünk a taxisnak oda adtam a fizetendő összeget és elindultam az információs pulthoz... 

-Jónapot! Egy jegyet szeretnék Hollandiába!-mondtam egyenruhába öltözött nőnek 

-Üdvözlöm! Egy utas szállító megy ma csak és az csak fél óra múlva-mondta a nő a gépén kutakodva 

-Tökéletes lesz köszönöm-azzal elvettem a jegyemet és a 7-es kapu felé vettem az irányt,ahol egyből becsekkoltak.. Tuti,hogy nincs még a szállodába Martin és még azt sem tudja mit csináltam,a mikor nem is szabadott volna... Tuti ki fognak rúgni ez miatt.. Csodálatos..-gondolkoztam el magamba miközben a helyemet kerestem... 22 sor 4-es szék-ismételgetem el magamban...

A repülő út hamar eltelt és arra eszméltem fel,hogy leszálltunk, dobtam gyorsan egy sms-t Devnek hogy megérkeztem... Se szó se beszéd 10 perc múlva a kocsiba ültem és meséltem a dolgokat...

Ennyi lett volna a mai rész!! Következő rész Martin szemszögéből fog íródni! Addig is jó olvasást!!

Köszönönetnyilvánitás

Gyerekek! Ahogy láthaták megújult a blog és ezt szeretném megköszönni #JulianSnowAngelnek, amiért segített ebbe és megvalósitotta álmaim !!!!
Köszönöm ❤

A Váratlan személy

5.rész
Új szereplő a részben
Adam Cook 

-Akkor meg van beszélve- mondta és kezet fogtunk mire mind a kettőnkből ki tört a nevetés. Miután megreggeliztünk, elsétáltunk egy pláza szerüsségbe , ahol az egészt délelőttöt eltöltöttünk nézegetéssel. Beültünk az egyik kínaiba és degeszre ettük magunkat. Miután mindegyikünk majdnem kipukkadt elsétáltunk a partra. A part közelébe voltunk,amikor meg láttam Adamt, hátráltam egyet és elfordult,hogy ne vegyen észre, de ez nem így lett,mert a következő pillanatban meghallottam mély hangját 
-Na mivan mivan? Új fiúk után koslatsz?-kérdezte szemrehányóan
-Fogd be Adam-mondtam a szemébe mire Martin 180 fokott fordult a tengelye körül 
-A lány velem van hagyd békén-mondta a hős Rómeom
-Mer mi lesz kiskölök,megversz?-mondta mire az egész arcom eltorzult a félelemtől 
-Fogd be ás menj innen-mondta erélyesebben hős Rómeo 
-Nyugi van- mondta mire sarkon fordult, s elment egy gyilkos pillantást vetett rám, mire megborzongtam....Soha nem beszéltem Adamról, amire meg is van az okom... 15 éves lehetem amikor egymásba habarodtunk, elsőnek semelyikünk nem vette komolyan a vonzódást egyikünk iránt sem, de ő kezdeményezett avval hogy randira hivott majd a barátnője lettem, szeretük egymást megminden, de itt ebben a kapcsolatban nem ez volt a bibi hanem az, hogy rajta kaptam miközben egy lánnyal volt együtt, ott vége lett és szakítottunk én úgy mondva elfelejtettem hamar, hisz mellettem volt Devan aki mindenben segített,erőt adott ebbe a nem túl lelkes helyzetbe ....És ezért egész életembe hálás leszek Devnek.... Adam az eset után nem is szólt hozzám, még rám sem nézett, de ha igenis akko egy cinikus vigyorral ajándékoztam meg..
-Jól vagy? Ki volt ő?-hozott vissza a jelenben Martin
-Jól vagyok, hogy ki volt ő? Mire elmondanám vége lenne ennek az utnak-mondtam mire egy féloldalas mosolyt erőltettem magamra
-Köszönöm, hogy segítettél-mondtam hálásan rá pillantva 
-Ugyan semmiség-mondta és elnevette magát 

-Naaa-mondtam durcásan

-Jól van, jól van nem nevettek-mire kimondta mindkettőnkből dőlt a nevetés

-Na menjünk vissza a szállodába-mondta két nevetőgörcs között Rómeo 

Nem siettünk annyira vissza, de tényleg, mert már ment le a nap... A szobába érve versenyt űztünk,hogy kiér be hamarabb a fürdőbe, Martin állt nyerésre, mire gyors tervet kieszeltem

-Hív valaki-mondtam, mire megfordult és hozzám futott 

-Biztos valamelyik menedzser-mondta halál komolyan, mire kitört belőlem a nevetés

-Béna-mondtam és elkezdtem futni a fürdő felé, ahogy be értem a helyre be is zártam az ajtót nevetve.

-Rafkos vagy-mondta Martin az ajtó túl oldalán

-Most már ezt is tudom-kiabáltam ki. Miután végeztem egy önelégült mosollyal mentem ki, ahol Martin várt...

-Mehetsz-mondtam 

-Köszönöm,hogy megengedi-nevette el magát. Miután ő is végzett megálltunk az ágy előtt

-Ki hol alszik?-kérdeztem, mire Rómeo beugrott az ágy közepére

-Na azt már nem-mentem az ágy jobb szélére és elkezdtem lökdösni,hogy elférjek miután ez nagy nehezen sikerült, ráeszméltem, hogy egy takaró van ami persze Martint fedte csak, egy rántással lehúztam róla és magamra tekertem 

-Naaaa-mondta lányos hangon- megfogok fázni

-30fokba?-kérdeztem szemöldökömet felhúzva 

-Igen-mondta és elnevette magát. Részben megegyeztünk, hogy fele enyém és fele övé. Itt most mindenki kérdezhetné,hogy miért nem kerestünk? Csak egy takarót kaptunk, ami jó is és hívhattuk volna fel a recepciót, hogy kell egy takaró,de ők már 7-től lelépnek és nem fogadnak hívásokat kivéve a luxus lakosztálynak.. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le ... 

Sziasztok bocsánat a késésért,csak közbe jöttek dolgok és nem volt időm, jövő héten már 2 rész lesz várható! További jó hétvégét!

Az Érzések/2

4/2 rész 
Az Érzések/2
Lepakoltuk és beindultunk a vízbe,de engem ismerve a víz szélén álltam, hogy éppen hogy csak benne volta lábam, amikor hirtelen valaki fel kapott és a vízbe futott velem együtt, a közepénél pedig bele dobott. Fel jöttem és Martin nevető arcával találkoztam vele szembe magam... Vissza akartam adni neki,de ehelyett egy nagyon kínos helyzetbe kerültem vagyis kerültünk... Rá ugrottam ő pedig elesett így én is rá,azonnal felkeltem róla.. 

-Bocsi-mondtam miközben feltápászkodtam róla
-Ugyan megérdemeltem-mondta nevetve 
Nap többi részébe elmentünk a helyi pláza szerűségbe és a vég állomásunk egy étterem volt, ahol megvacsoráztunk.Nagyon meglepett, hogy mennyire könnyedén veszi a dolgokat és az is, hogy ki mer mozdulni,mert alapból egy sztár a szállodába és jakuzziba van és nem mozdul ki sehova, de ő nem. Ő minden hova akar menni ahova csak tud... Kezd jobban bejönni,de kikel vernem a fejemből, hisz ő egy 19 éves híresség és a szép lányok legyeskednek körülötte, de majd persze egy 17 éves nem szép lányt választana vagyis engem... Az étteremben elszórakoztunk az időt megpillantva rájöttünk,hogy mennünk kell már.. Szobánkba beérve felkaptam pár ruhát és elmentem zuhanyozni.

Mind végig csak rajta járt az agyam és egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, a mosolya,a hangja, az arca.. édes istenem mibe keveredtem....
Kiszálltam a zuhanyzóból és egy has pólót egy rövid nadrággal kombináltam. Kimentem a fürdőből és ugyan ott a ült kanapén, nem mozgott csak a kis asztalt nézte
-Mehetsz-szóltam neki, de mint aki süket lenne nem válaszolt és nézte tovább
-Mehetsz-szólaltam meg újra, mire hirtelen felkapta a fejét
-Mi?- kérdezte
-Mondom mehetsz-mondtam el harmadjára
-Jajó, köszi-mondta és birtokba vette a fürdőt, míg én ettem egy pudingot.. Miután végeztem bebújtam az olyan jó puha az ágyamba ami egyből álomba merített engem... Az utolsó amire emlékszem az az volt, hogy a kanapén mozgolódnak, gondolom lefeküdt ő is aludni.. Álmomat egy hangos csörömpölés zavarta meg és hangos káromkodás, de ami utána szökött be az egyszerűen mennyei volt, oly finom illatok csapták meg az orromat.. Kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt, ahol egy serpenyő volt a földön összetörve(?) és a pulton palacsinták sorakoztak, hmmm... Mire észbe kaptam Martin engem nézett
-Bocsi, ha felkeltettelek- mondta szemrebbenés nélkül 
-Ja semmi gond, alapból korán kelő típus vagyok, ahogy elnézem te is az vagy,nem?- kérdeztem és egy termoszt vettem a kezembe amibe a capuccinom volt..
-Hát egyrészt igen, másrészt-nem fejezte a mondatot 
-Másrészt?- kérdeztem megismételve a szavát
-Rohadt kényelmetlen az kanapé-mondta mire felnevettem, szegényke, de lehet hogy felajánlom, hogy aludjon ott velem, hogy ne legyen kényelmetlen neki
-Gondoltam, ne osszuk el az ágyat?- kérdeztem mire a pupillái kitágultak
-Nem szükséges, kibírom- milyen figyelmes másokkal szembe
-Nem gond nekem nyugodtan aludhatsz ott velem-mondtam - Nem akarom, hogy úgy menj haza hogy hát fájással küszködjön..
-Ha neked nem gond?- kérdezte
-Dehogyis-mondtam
-Akkor meg van beszélve- mondta és kezet fogtunk mire mind a kettőnkből ki tört a nevetés.

 Holnap folytatás!!

Az Érzések

4/1 rész
Az Érzések
Azonnal felfigyelt mocorgásomra és kivette a füléből a fülhallgatót,s így szólt
-Azt hittem, hogy soha nem kelsz fel a repülő úton- nevette el magát
-Hinni csak templomba kell- mondtam és próbáltam kényelembe helyezkedni
-Igazad van-nevetett fel újra. Olyan kis aranyos nevetése van, hogy mindjárt megzabálom. Édes istenem én mibe keveredtem...
-Amúgy a szüleid nem ellenezték ezt az egészet?- kérdeztem óvatosan, hogy ne értse máshogyan
-Hát az elején nagyon ellenezték, de a végére megbékéltek vele, mert nekem eszem ágában sem volt abba hagyni-mondta pillantását belefúrva az enyémbe
-De mostanra nagyon örülnek,hogy ilyen gyerekük van, mint én. És az öcsémet is az ilyen útra akarják terelni-mondta halvány mosollyal az arcán, de ez nem olyan volt, hanem olyan, mint aki nem akarná, hogy kövesse az öccse..
-Hány éves az öcséd?- kérdeztem
-Már csak 1 hónap van hátra-mondta és akkor esett le, hogy még nem született meg
-Ohh gratulálok-mondtam és kezet akartam vele fogni, de fél úton inkább visszahúztam. Miután eltrécseltünk őt is elnyomta az álom, és én meg csak néztem szuszogó testét ahogy teste felemelkedik és le, és ez így ment tovább. Míg meg nem érkeztünk, mindenki szállt le a gépről és én ott maradtam alvó Martinnal. Nem tudom mit kellene tennem, de most úgy éreztem hogy jól kell döntenem, szóval fel kell keltenem..
-Megérkeztünk-mondtam és elkezdtem bökdösni az oldalát
-Mi? Hol?- mondta össze vissza a szavakat mire én felkuncogtam
-Még hogy én nem kellek fel a repülő úton? Mit mondjak rólad?- nevettem el magam 

-Az más ha én alszom végig-mondta védve magát
-Miben?-kérdeztem és egyszerre nevettük el magunkat. Miután leszálltunk a repülőről egy szépséges hely tárult elénk, nem tudom hol lehetünk de nem is érdekelt engem végül is..
Szép lassan sétáltunk egy szálloda fele, ahol nagy pálma fák álltak. Szállodába be érve a recepcióhoz mentünk
-Jó napot! Clay Malvin néven van két szoba foglalásunk- mondta Martin, én kérdőn pillantottam rá, felém fordult egy kis mosolyt csalt az arcára és kacsintott.
-Öhmm..elnézést uram valami hiba történt, mert itt csak egy szoba van lefoglalva ezen a néven-mondta a recepciós
-És nincs most üres szobájuk amit igénybe tudnák venni-kérdezte a pult másik felén lévő urat
-Elnézést, de most épp tele vagyunk-mondta." Ebből gondok lesznek" gondoltam magamba
-És mikor fog kiürülni egy szoba?-kérdezősködött
-Legkorábban szombat délután-mondta és felé nyújtotta a szobám,azaz most már szobánk kulcsát
-Köszönjük-mondta és sarkon fordult a liftekhez, követtem lépéseit a lifthez.
-Hát most úgy fogjuk megoldani, hogy én alszok a kanapén-mondta és kicsit furán éreztem magam
-Biztos jó ötlet?-kérdeztem
-Tudsz valami jobbat?- kérdezte nagy boci szemekkel
-Hát nem-mondtam és beszálltunk a liftbe ami idő közben megérkezett 
-Na látod-nevette el magát, beszálltam én is 
Kiszálltunk a nagy szürke dobozból elkezdtük keresgélni a 216-os szobát, kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is. Martin előszedte a kulcsokat és kinyitotta, előre engedett és még a vér is megfagyott bennem annyira szép szoba és ami az ablak túloldalán várt. A kilátás pont a tenger partra nézett, ami egyszerűen csodálatos volt. Tuti, hogy egyszer megkérem, hogy menjünk le, de ez nem lesz valami könnyű, mert valaki meglátja és özönlenek majd hozzá az emberek és nem lesz egy perc nyugalma se...
-Uhh majd lemegyünk a strandra?- kérdeztem
-Ha akarsz most is lemehetünk-mondta én azzal a pillanattal a bőröndömhöz mentem és kikaptam a fürdő ruhám és a fürdőbe száguldottam, de még hallottam,hogy Martin mondott valami és elnevette magát
-Ezt igennek veszem-mondta nevetve 
-Kész vagyok-mondtam miközben kiléptem a fürdő ajtaján, ahogy megláttam a kanapén ott ült fürdő nadrágba, és felső teste teljesen pucér volt, izmai megfeszültek, s jól kilehetett venni neki a 6 kockáját
-Na végre-mondta és felállt. Szép lassan sétáltunk le a strandra Martin felvett egy sapkát és szemüveget, hogy fel ne ismerjék a tömegbe... Lepakoltuk és beindultunk a vízbe,de engem ismerve a víz szélén álltam, hogy éppen hogy csak benne volta lábam, amikor hirtelen valaki.....

Folytatás következik!!