Sajnálom...

7.rész
Sajnálom...
Miután megcsókoltam Norat elszaladtam a szállodából,nem tudtam mit csinálni. Nem tudok úgy rá nézni,mint barát..Hideg szellő csapta meg az arcomat miközben futottam ki a tenger partra a kövekhez..Leültem,folytak a könnyeim, igaz fiúkra nem vall az,hogy sírnak, de nem tudtam máshogyan kiadni magamból ezt az egészet..Nem akartam megcsókolni,csak a hirtelen vágy és az ösztönök eluralkodtak rajtam,de ami igaz nem bántam meg és remélem Norat sem bántottam meg...Pár óra múlva ébredtem fel a köveken,amik nagyon nyomták a hátamat
"-Hány óra lehet?"-kérdeztem saját magamtól, a telefonomat elő véve a kijelzőre tapadt a szemem, már majdnem reggel 4 van...Felugrottam és száguldottam vissza a szállodába,remélem Nora alszik még... A szállodai szobába lépve túlságosan nagy volt a csend, benyitottam minden szobába, de nem volt sehol..kétségbeestem...ne az nem lehet,hogy elment vagy de??
-Nora-kiabáltam végig a szobán-Nora, itt vagy???-kérdezgettem de nem jött válasz
-Nem az nem lehet-mondtam és beleütöttem a falba ami be is tört egy kicsit... Felhívtam a menedzseremet akit megkértem,hogy menjen a géphez most azonnal, ott találkozunk, nem értette ezt a hirtelen utazgatást,de elfogadta és 10 perc múlva már a reptéren voltam... A repülőre felülve pillantgattam oldalra-jobbra, feszült voltam..tudom hogy haza mehetett, tuti egyből felhívta azt a Devan gyereket és elmondott mindennek, hogy mit csináltam...éget a bőr a képemen...nem akartam, hogy így süljön el az egész, vasárnap akartam elmondani neki,hogy többet érzek iránta, mint puszta barátság.... Figyeltem a táj összes mozdulatát...

A repülőről leszállva azonnal a megbízottaihoz mentem, hogy megtudjam a címét..Az épületbe nem tököltek egy percig sem azonnal kiadták a címét és elkezdtem a ház felé futni,ami nem olyan messze volt az épülettől...A ház elé érve elgondolkoztam,hogy miket fog a fejemhez vágni, ha persze beengednek,hogy beszéljek vele..

-Mit akarsz?-kérdezte egy majdnem velem egy idős fiú,gondolom ő Devan

-Beszélnem kell vele-mondtam és tartottam a szemkontaktust vele

-Hagyd békén,így is szenved miattad-ezzel rám vágta az ajtót, én meg álltam döbbenten és kétségbeesetten...Miért nem engedett be,hogy megbeszéljem ezt az egészet vele?? Nem akarom így befejezni, nem lehet,hogy ez legyen a vége...nem..nem..nem..Nem teheti velem ezt a fiú,hogy csak így rám csapja az ajtót...Én..én..szeretem......Holnap is eljövök és remélem most több szerencsével járok,hogy ő nyit ajtót, és meg tudjuk beszélni ezt az egészet...nem akarok nélküle élni... 

Sziiiiasztok!!! Olvasható a 7.rész is ami Martin szemszögéből irodott,fogadjátok sok szeretettel.. Pusszancs <3

Reklámozás

Vas Happenin?
https://www.wattpad.com/228010833-just-friends-prol%C3%B3gus
Viccet félre téve a legjobb barátnőm elkezdett egy blogot, de az kicsit más ezekhez vagyis meleg regény, akit ez nem zavar segítsen neki egy vote-val vagy kommentel,mindenek örül ❤❤
Cukrosborsó!!

A Csupa Meglepetés

6.rész
Álmomból mocorgás ébresztett fel a bal oldalomról,nagy nehezen kinyitottam a szemem, mire már senki nem feküdt mellettem és újabb csörömpölés ütötte meg a fülem, mire felkászálódtam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt
-Még hány dolgot akarsz össze törni?- nevettem el magam, mert azért valjuk bele kicsit bénácska, de számomra így tökéletes ahogy van 
-Ha így folytatom akkor, ki is dobnak a szállodából-söpörte össze az üveg maradványokat
-Csak vasárnap reggelig bírd ki, hogy ne törj össze valamit még egyszer-biccentettem a törött pohár felé, mire önkéntelenül elnevette magát. Ma úgy döntöttünk,hogy nem mozdulunk ki a szállodából, hanem bent punnyadunk,aminek részből örültem is..
-Mesélj kicsit magadról- törte meg a csendet 
-Hát...a szüleim elváltak így vissza költöztünk Hollandiába, amióta eszemet tudom ott éltem,de bölcsis koromba anyám erőltette apámra, hogy költözzünk el és rá 15 évre elváltak, nekem meg megkellet szakítanom minden barátommal a kapcsolatot, habár soha nem voltak barátaim csakis Devan volt nekem, bölcsibe találkoztunk legelőször és onnantól kezdve vagyunk nagyon jóba-hadartam el életem történetét
-És őt is ott kellet hagynod?-kérdezte, ami kicsit meglepett, mert kicsi féltékenység ütötte meg az arcát
-Hát elsőnek úgy volt,igen, de a reptéren láttam meg amikor leszálltunk és azóta velem és apámmal él és persze a felhordott csajokkal-mondtam 
-És téged ez nem is zavar?-kérdezte
-Mármint mi?
-Hát, hogy lányokat visz fel?- ha most jól értem ő féltékeny vagy valami ilyesmi?
-Egyáltalán nem, soha semmi nem volt köztünk barátságon kívül-mondtam mire egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját, na jó én nem értem ezt a fiút. Nem is tudtam  tovább gondolkozni mert ajkai súrolták az enyémeket, ha most jól értem ő megcsókolt? Jézusom... Bele olvadtam a csókjába és élveztem a pillanatot,addig amí hirtelen fel nem állt és elkezdett káromkodni 
-Sajnálom...ne haragudj...nem szabadott volna...-mentegetőzőt, szólásra akartam nyitni a szám,de ő kiviharzott az ajtót be csapva maga után. Ott ültem maga tehetetlenül a kanapén és azon gondolkoztam,hogy mit tehettem ellene vagy mit csináltam,hogy csak így kiviharzott...  

Vártam, hogy vissza jöjjön,de nem tette.... Este van pontosabban éjfél és délelőtt rohant el és azóta se szó se beszéd eltűnt. Nem tehettem mást, mint hogy a bőröndömbe pakoljak, hogy a legkorábbi repülővel haza induljak és örökre elfelejtsem. Ekkor a telefonom képernyője villogni kezdett, Devan volt az. Mindig örültem ha hív,de most más hívását vártam. Elhúztam a fogadás gombot és halkan beleszóltam

-Sziia-mondtam halkan

-Halii, na mizu csajszi?- mondta boldogan

-Megyek haza-egy puffanást hallottam a vonal másik feléről

-Miért?Mi történt?-faggatózott

-Gyere ki értem a reptére, hívlak ha leszálltam-azzal le raktam a telefont és a zsebembe csúsztattam.. Készen voltam már épp indulni készültem, mielőtt egy pillantást vettettem a szobára és pár emlék fel tört bennem... Le érve az információs pulthoz léptem és megkértem, hogy hívjon egy taxit. A taxim 10 percre ott várt a férfi mellette és segített betenni a poggyászomat. Néztem az elhaladó épületeket és vissza emlékeztem, hogy tegnap még önfeledtül boldog voltam itt ezen a helyen. Reptérhez értünk a taxisnak oda adtam a fizetendő összeget és elindultam az információs pulthoz... 

-Jónapot! Egy jegyet szeretnék Hollandiába!-mondtam egyenruhába öltözött nőnek 

-Üdvözlöm! Egy utas szállító megy ma csak és az csak fél óra múlva-mondta a nő a gépén kutakodva 

-Tökéletes lesz köszönöm-azzal elvettem a jegyemet és a 7-es kapu felé vettem az irányt,ahol egyből becsekkoltak.. Tuti,hogy nincs még a szállodába Martin és még azt sem tudja mit csináltam,a mikor nem is szabadott volna... Tuti ki fognak rúgni ez miatt.. Csodálatos..-gondolkoztam el magamba miközben a helyemet kerestem... 22 sor 4-es szék-ismételgetem el magamban...

A repülő út hamar eltelt és arra eszméltem fel,hogy leszálltunk, dobtam gyorsan egy sms-t Devnek hogy megérkeztem... Se szó se beszéd 10 perc múlva a kocsiba ültem és meséltem a dolgokat...

Ennyi lett volna a mai rész!! Következő rész Martin szemszögéből fog íródni! Addig is jó olvasást!!

Köszönönetnyilvánitás

Gyerekek! Ahogy láthaták megújult a blog és ezt szeretném megköszönni #JulianSnowAngelnek, amiért segített ebbe és megvalósitotta álmaim !!!!
Köszönöm ❤

A Váratlan személy

5.rész
Új szereplő a részben
Adam Cook 

-Akkor meg van beszélve- mondta és kezet fogtunk mire mind a kettőnkből ki tört a nevetés. Miután megreggeliztünk, elsétáltunk egy pláza szerüsségbe , ahol az egészt délelőttöt eltöltöttünk nézegetéssel. Beültünk az egyik kínaiba és degeszre ettük magunkat. Miután mindegyikünk majdnem kipukkadt elsétáltunk a partra. A part közelébe voltunk,amikor meg láttam Adamt, hátráltam egyet és elfordult,hogy ne vegyen észre, de ez nem így lett,mert a következő pillanatban meghallottam mély hangját 
-Na mivan mivan? Új fiúk után koslatsz?-kérdezte szemrehányóan
-Fogd be Adam-mondtam a szemébe mire Martin 180 fokott fordult a tengelye körül 
-A lány velem van hagyd békén-mondta a hős Rómeom
-Mer mi lesz kiskölök,megversz?-mondta mire az egész arcom eltorzult a félelemtől 
-Fogd be ás menj innen-mondta erélyesebben hős Rómeo 
-Nyugi van- mondta mire sarkon fordult, s elment egy gyilkos pillantást vetett rám, mire megborzongtam....Soha nem beszéltem Adamról, amire meg is van az okom... 15 éves lehetem amikor egymásba habarodtunk, elsőnek semelyikünk nem vette komolyan a vonzódást egyikünk iránt sem, de ő kezdeményezett avval hogy randira hivott majd a barátnője lettem, szeretük egymást megminden, de itt ebben a kapcsolatban nem ez volt a bibi hanem az, hogy rajta kaptam miközben egy lánnyal volt együtt, ott vége lett és szakítottunk én úgy mondva elfelejtettem hamar, hisz mellettem volt Devan aki mindenben segített,erőt adott ebbe a nem túl lelkes helyzetbe ....És ezért egész életembe hálás leszek Devnek.... Adam az eset után nem is szólt hozzám, még rám sem nézett, de ha igenis akko egy cinikus vigyorral ajándékoztam meg..
-Jól vagy? Ki volt ő?-hozott vissza a jelenben Martin
-Jól vagyok, hogy ki volt ő? Mire elmondanám vége lenne ennek az utnak-mondtam mire egy féloldalas mosolyt erőltettem magamra
-Köszönöm, hogy segítettél-mondtam hálásan rá pillantva 
-Ugyan semmiség-mondta és elnevette magát 

-Naaa-mondtam durcásan

-Jól van, jól van nem nevettek-mire kimondta mindkettőnkből dőlt a nevetés

-Na menjünk vissza a szállodába-mondta két nevetőgörcs között Rómeo 

Nem siettünk annyira vissza, de tényleg, mert már ment le a nap... A szobába érve versenyt űztünk,hogy kiér be hamarabb a fürdőbe, Martin állt nyerésre, mire gyors tervet kieszeltem

-Hív valaki-mondtam, mire megfordult és hozzám futott 

-Biztos valamelyik menedzser-mondta halál komolyan, mire kitört belőlem a nevetés

-Béna-mondtam és elkezdtem futni a fürdő felé, ahogy be értem a helyre be is zártam az ajtót nevetve.

-Rafkos vagy-mondta Martin az ajtó túl oldalán

-Most már ezt is tudom-kiabáltam ki. Miután végeztem egy önelégült mosollyal mentem ki, ahol Martin várt...

-Mehetsz-mondtam 

-Köszönöm,hogy megengedi-nevette el magát. Miután ő is végzett megálltunk az ágy előtt

-Ki hol alszik?-kérdeztem, mire Rómeo beugrott az ágy közepére

-Na azt már nem-mentem az ágy jobb szélére és elkezdtem lökdösni,hogy elférjek miután ez nagy nehezen sikerült, ráeszméltem, hogy egy takaró van ami persze Martint fedte csak, egy rántással lehúztam róla és magamra tekertem 

-Naaaa-mondta lányos hangon- megfogok fázni

-30fokba?-kérdeztem szemöldökömet felhúzva 

-Igen-mondta és elnevette magát. Részben megegyeztünk, hogy fele enyém és fele övé. Itt most mindenki kérdezhetné,hogy miért nem kerestünk? Csak egy takarót kaptunk, ami jó is és hívhattuk volna fel a recepciót, hogy kell egy takaró,de ők már 7-től lelépnek és nem fogadnak hívásokat kivéve a luxus lakosztálynak.. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le ... 

Sziasztok bocsánat a késésért,csak közbe jöttek dolgok és nem volt időm, jövő héten már 2 rész lesz várható! További jó hétvégét!

Az Érzések/2

4/2 rész 
Az Érzések/2
Lepakoltuk és beindultunk a vízbe,de engem ismerve a víz szélén álltam, hogy éppen hogy csak benne volta lábam, amikor hirtelen valaki fel kapott és a vízbe futott velem együtt, a közepénél pedig bele dobott. Fel jöttem és Martin nevető arcával találkoztam vele szembe magam... Vissza akartam adni neki,de ehelyett egy nagyon kínos helyzetbe kerültem vagyis kerültünk... Rá ugrottam ő pedig elesett így én is rá,azonnal felkeltem róla.. 

-Bocsi-mondtam miközben feltápászkodtam róla
-Ugyan megérdemeltem-mondta nevetve 
Nap többi részébe elmentünk a helyi pláza szerűségbe és a vég állomásunk egy étterem volt, ahol megvacsoráztunk.Nagyon meglepett, hogy mennyire könnyedén veszi a dolgokat és az is, hogy ki mer mozdulni,mert alapból egy sztár a szállodába és jakuzziba van és nem mozdul ki sehova, de ő nem. Ő minden hova akar menni ahova csak tud... Kezd jobban bejönni,de kikel vernem a fejemből, hisz ő egy 19 éves híresség és a szép lányok legyeskednek körülötte, de majd persze egy 17 éves nem szép lányt választana vagyis engem... Az étteremben elszórakoztunk az időt megpillantva rájöttünk,hogy mennünk kell már.. Szobánkba beérve felkaptam pár ruhát és elmentem zuhanyozni.

Mind végig csak rajta járt az agyam és egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, a mosolya,a hangja, az arca.. édes istenem mibe keveredtem....
Kiszálltam a zuhanyzóból és egy has pólót egy rövid nadrággal kombináltam. Kimentem a fürdőből és ugyan ott a ült kanapén, nem mozgott csak a kis asztalt nézte
-Mehetsz-szóltam neki, de mint aki süket lenne nem válaszolt és nézte tovább
-Mehetsz-szólaltam meg újra, mire hirtelen felkapta a fejét
-Mi?- kérdezte
-Mondom mehetsz-mondtam el harmadjára
-Jajó, köszi-mondta és birtokba vette a fürdőt, míg én ettem egy pudingot.. Miután végeztem bebújtam az olyan jó puha az ágyamba ami egyből álomba merített engem... Az utolsó amire emlékszem az az volt, hogy a kanapén mozgolódnak, gondolom lefeküdt ő is aludni.. Álmomat egy hangos csörömpölés zavarta meg és hangos káromkodás, de ami utána szökött be az egyszerűen mennyei volt, oly finom illatok csapták meg az orromat.. Kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt, ahol egy serpenyő volt a földön összetörve(?) és a pulton palacsinták sorakoztak, hmmm... Mire észbe kaptam Martin engem nézett
-Bocsi, ha felkeltettelek- mondta szemrebbenés nélkül 
-Ja semmi gond, alapból korán kelő típus vagyok, ahogy elnézem te is az vagy,nem?- kérdeztem és egy termoszt vettem a kezembe amibe a capuccinom volt..
-Hát egyrészt igen, másrészt-nem fejezte a mondatot 
-Másrészt?- kérdeztem megismételve a szavát
-Rohadt kényelmetlen az kanapé-mondta mire felnevettem, szegényke, de lehet hogy felajánlom, hogy aludjon ott velem, hogy ne legyen kényelmetlen neki
-Gondoltam, ne osszuk el az ágyat?- kérdeztem mire a pupillái kitágultak
-Nem szükséges, kibírom- milyen figyelmes másokkal szembe
-Nem gond nekem nyugodtan aludhatsz ott velem-mondtam - Nem akarom, hogy úgy menj haza hogy hát fájással küszködjön..
-Ha neked nem gond?- kérdezte
-Dehogyis-mondtam
-Akkor meg van beszélve- mondta és kezet fogtunk mire mind a kettőnkből ki tört a nevetés.

 Holnap folytatás!!

Az Érzések

4/1 rész
Az Érzések
Azonnal felfigyelt mocorgásomra és kivette a füléből a fülhallgatót,s így szólt
-Azt hittem, hogy soha nem kelsz fel a repülő úton- nevette el magát
-Hinni csak templomba kell- mondtam és próbáltam kényelembe helyezkedni
-Igazad van-nevetett fel újra. Olyan kis aranyos nevetése van, hogy mindjárt megzabálom. Édes istenem én mibe keveredtem...
-Amúgy a szüleid nem ellenezték ezt az egészet?- kérdeztem óvatosan, hogy ne értse máshogyan
-Hát az elején nagyon ellenezték, de a végére megbékéltek vele, mert nekem eszem ágában sem volt abba hagyni-mondta pillantását belefúrva az enyémbe
-De mostanra nagyon örülnek,hogy ilyen gyerekük van, mint én. És az öcsémet is az ilyen útra akarják terelni-mondta halvány mosollyal az arcán, de ez nem olyan volt, hanem olyan, mint aki nem akarná, hogy kövesse az öccse..
-Hány éves az öcséd?- kérdeztem
-Már csak 1 hónap van hátra-mondta és akkor esett le, hogy még nem született meg
-Ohh gratulálok-mondtam és kezet akartam vele fogni, de fél úton inkább visszahúztam. Miután eltrécseltünk őt is elnyomta az álom, és én meg csak néztem szuszogó testét ahogy teste felemelkedik és le, és ez így ment tovább. Míg meg nem érkeztünk, mindenki szállt le a gépről és én ott maradtam alvó Martinnal. Nem tudom mit kellene tennem, de most úgy éreztem hogy jól kell döntenem, szóval fel kell keltenem..
-Megérkeztünk-mondtam és elkezdtem bökdösni az oldalát
-Mi? Hol?- mondta össze vissza a szavakat mire én felkuncogtam
-Még hogy én nem kellek fel a repülő úton? Mit mondjak rólad?- nevettem el magam 

-Az más ha én alszom végig-mondta védve magát
-Miben?-kérdeztem és egyszerre nevettük el magunkat. Miután leszálltunk a repülőről egy szépséges hely tárult elénk, nem tudom hol lehetünk de nem is érdekelt engem végül is..
Szép lassan sétáltunk egy szálloda fele, ahol nagy pálma fák álltak. Szállodába be érve a recepcióhoz mentünk
-Jó napot! Clay Malvin néven van két szoba foglalásunk- mondta Martin, én kérdőn pillantottam rá, felém fordult egy kis mosolyt csalt az arcára és kacsintott.
-Öhmm..elnézést uram valami hiba történt, mert itt csak egy szoba van lefoglalva ezen a néven-mondta a recepciós
-És nincs most üres szobájuk amit igénybe tudnák venni-kérdezte a pult másik felén lévő urat
-Elnézést, de most épp tele vagyunk-mondta." Ebből gondok lesznek" gondoltam magamba
-És mikor fog kiürülni egy szoba?-kérdezősködött
-Legkorábban szombat délután-mondta és felé nyújtotta a szobám,azaz most már szobánk kulcsát
-Köszönjük-mondta és sarkon fordult a liftekhez, követtem lépéseit a lifthez.
-Hát most úgy fogjuk megoldani, hogy én alszok a kanapén-mondta és kicsit furán éreztem magam
-Biztos jó ötlet?-kérdeztem
-Tudsz valami jobbat?- kérdezte nagy boci szemekkel
-Hát nem-mondtam és beszálltunk a liftbe ami idő közben megérkezett 
-Na látod-nevette el magát, beszálltam én is 
Kiszálltunk a nagy szürke dobozból elkezdtük keresgélni a 216-os szobát, kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is. Martin előszedte a kulcsokat és kinyitotta, előre engedett és még a vér is megfagyott bennem annyira szép szoba és ami az ablak túloldalán várt. A kilátás pont a tenger partra nézett, ami egyszerűen csodálatos volt. Tuti, hogy egyszer megkérem, hogy menjünk le, de ez nem lesz valami könnyű, mert valaki meglátja és özönlenek majd hozzá az emberek és nem lesz egy perc nyugalma se...
-Uhh majd lemegyünk a strandra?- kérdeztem
-Ha akarsz most is lemehetünk-mondta én azzal a pillanattal a bőröndömhöz mentem és kikaptam a fürdő ruhám és a fürdőbe száguldottam, de még hallottam,hogy Martin mondott valami és elnevette magát
-Ezt igennek veszem-mondta nevetve 
-Kész vagyok-mondtam miközben kiléptem a fürdő ajtaján, ahogy megláttam a kanapén ott ült fürdő nadrágba, és felső teste teljesen pucér volt, izmai megfeszültek, s jól kilehetett venni neki a 6 kockáját
-Na végre-mondta és felállt. Szép lassan sétáltunk le a strandra Martin felvett egy sapkát és szemüveget, hogy fel ne ismerjék a tömegbe... Lepakoltuk és beindultunk a vízbe,de engem ismerve a víz szélén álltam, hogy éppen hogy csak benne volta lábam, amikor hirtelen valaki.....

Folytatás következik!!

Pár információ

Sziasztok! Tudom rég volt rész, de nagyon sokat kellett tanulnom, így eldöntöttem hogy minden héten szombaton 2 , néhány kiesésel! Holnap rész! Jó olvasást! És jó hétvégét!

Egy Utazás Ami Mindent Megváltoztathat

3.rész
Egy Utazás Ami Mindent Megváltoztathat 
Hirtelen valaki belépett a szobámba és az a valaki nem más volt, mint Devan. Úgy tetetem, hogy alszok de eközben nem. Szép lassan közelített egy pohár vízzel(?) a kezében. Már épp le akart önteni,amikor minden fordítva lett, mert kikaptam a kezéből a poharat és rá borítottam.
-Ha megakarsz viccelni ahhoz előbb kelj fel-mondtam és megveregetem a mellkasát. Ő csak ott állt dermedten és gondolom a hatás alatt volt. A fali ketyegő órám 9 órát mutatott és hát nem ártana rendbe szedni magam. Miután elkészültem és a bőröndbe is bepakoltam. Még csak 10 óra szóval még gyorsan bekaphatok valamit mert farkas éhes vagyok.
-Indulhatunk?- kérdezte Dev
-Mi vett rá, hogy elvigyél tán nem csak az hogy....-nem tudtam befejezni a mondatot mert befogta a számat
-Csönd be legyél már-mondta a házban körül kémlelve. Apa már rég elment dolgozni így csak egy cetlit hagyott az asztalon "Jó legyél, 1 hét múlva találkozzunk. Puszi Kicsim". Most én jól olvastam? Kicsimnek szólított? Hát inkább Apára hagyom a becéző szavakat.
-Menjünk már- nyüszített fel Devan
-Jól van- vettem fel a cipőmet és a kabátomat. Beszálltunk a kocsiba és az út nagy részét csendben töltöttük. A reptérnél Dev leparkolt a kocsival és bekísért, mert már nagyon paráztam. Urrá lett rajtam a félelem a tenyeremből egy kis tavat lehetne építeni annyira izzadt. Beértünk a váró terembe és sehol nem láttam őt, gondoltam még fél 11 van tuti nincs itt, így hát elbúcsúztam Devtől, ami abból állt hogy jó szorosan megöleltem.

-Nyugi kicsi lány, minden rendben lesz és nem elizgulni a dolgokat-mondta
-Rendben-mondtam könnyekkel küszködve
-Én most megyek, jó legyél szia-arcon puszilt és elment. Én ott maradtam a félelmeimmel "mi van ha nem leszek neki szimpatikus?"," mi van ha nem is jön el?", kavarogtak bennem a gondolatok. Már senki nem ült a váró terembe rajtam kívül. A recepció felett megláttam egy órát ami fél 12-öt mutatott, hát szóval nem jön el gondolhattam volna, mert annyira beleéltem magam és egy újabb csalódást okoztam magamnak. Már épp álltam fel amikor egy hang mögöttem megszólalt.
-Öööö...szia ne haragudj, te vagy Nora?- kérdezte és felé fordultam és őt pillantottam meg. Jézusom egyáltalán honnan tudja nevemet?
-Igen én vagyok-mondtam fülig érő mosollyal
-Bocsánat a késésért csak dugóba keveredtem-mondta
-Semmi gond el voltam itt- mondtam és körbe figyeltem a váró termen, hát ez hülyén hangzott hogy elvoltam itt, de már nem tudom megváltoztatni..
-Ohh el is felejtettem bemutatkozni Martin.....-mondta de nem hagytam, hogy befejezze
-Martin Garrix jól tudom...-mondtam de folytatni akartam avval, hogy 14 éves korom óta szerelmes vagyok belé de meggondoltam magam.
-Jajó-kínosan nevette el magát mire én is
-A repülőnk készen áll gyere utánam- és evvel sarkon fordult és egy Martin Garrixes repülőhöz vitt. Felszálltunk a repülőre ő úri módjára előre engedett és ahogy beléptem mindenhol Martin volt kirakva én sem fogok unatkozni a több mint 6 órás repülő úton. Leültem az egyik székbe ami olyan jó puha volt és Martin velem szembe.
-Mivel foglalkozol amúgy?- kérdezte kis mosollyal az arcán olyan cuki avval a mosollyal hogy mindjárt elolvadok
-Megbízásaim vannak,hogy egy sztárral el kell töltenem 1 hetet és a mindennapjait le kell írnom-mondtam a reakcióját kémlelve
-Én sztár, na ne - nevette el magát

-Hát..öhm igen.. 19 évesen ekkora hírességnek lenni nagyon nagy dolog-mondtam higgadtan mire ő belefúrta a tekintetét az enyémbe
-Sokan azt hiszik, hogy hírességnek lenni jó, de nem. Nem mehetsz ki úgy az utcára hogy 100 lesifotós nem fényképezne le. Nem valami leány álom-mondta
-Én ezt tudom hidd el-mondtam és utána döbbentem le hogy mit mondtam
-Honnan?-kérdezte előrébb hajolva
-Számításokat végeztem,hogy milyen megterhelő hírességnek lenni-mondtam hát szerintem hamarosan a titkom is feljön
-Okos csaj...Nem olyan vagy, mint a többi-mondta én nekem meg a pupilláim kitágultak, hogy mit mondott? Nem olyan vagyok, mint a többi?
-Tudod sok lány azt hiszi, hogy a hírességnek lenni leányálom és hogy majd nem jön egy lesifotós és pont találkozol az egyik ismerősöddel puszit váltotok a lesifotós elkapja a pillanatot és holnap már az újságban kötsz ki, hogy "Újra pasija van?"és utána azért hisztiznek hogy kiakarnak szállni. Innen nincs vissza út ha egyszer belépsz ide-mondta és a szemeim csillogni kezdtek...Jézusom..Kell nekem..Hát ez soha nem fog megtörténi szerintem...
-Teljes mértékben egyetértek veled, ahogy mondtad hogy "Innen nincs vissza út ha egyszer belépsz ide"-mondtam
További úton nem beszéltünk, hisz én elaludtam immáron nyugodtan, hogy a leghelyesebb srác repülőjén ülök.

Mikor felkeltem egy pulcsi volt rajtam gondolom megint remegtem álmomba és ez a pulcsi nem másé volt, mint Martiné olyan jó illata volt édes istenem...Felültem a székbe és azt vettem észre, hogy Martin még mindig ugyanúgy ül ott csak most már fülhallgatóval a fülébe. Azonnal felfigyelt mocorgásomra és kivette a füléből a fülhallgatót, s így szólt.....

Sziasztok! Tegnapra ígértem úgyan a 3.részt de elutaztam és később értem haza, mint gondoltam!

A Váratlan Meglepetés

2.rész
A Váratlan Meglepetés

Reggel a nap vakító fényére keltem,ami teljesen bevilágította a szobámat. Szép lassan kikeltem az ágyamból és a fürdő felé vettem az irányt, hisz nem akarok izzadtan oda menni és a végén el utasítják a megbízásomat. Miután végeztem leindultam a konyhába reggelizni, már Dev ott ült és telefonjával a kezében evett. Kis függő. Mögé lopózkodtam és megijesztettem. Hirtelen köpni,nyelni nem tudott. 

-Elviszel kocsival?-kérdeztem a szemben ülő sráct, miközben le ültem

-Miért tenném?-kérdezte kaján mosollyal az arcán

-Mert elmondom apának, hogy amikor dolgozott az ő ágyán szexeltél valakivel- pupillái kitágultak nem hitte, hogy evvel zsarolom meg

-Na?- kérdeztem újból 

-Én meg elmondom, hogy már nem vagy szűz- zsarol szóval így állunk

-Tudja. Zsarolja a zsarolót, nem rossz de csak próbálkozz- mondtam és oda dobtam neki a kocsi kulcsot

-Ez így nem fer- mondta és húzta fel a cipőjét

-Hidd el de-mondtam és felkaptam a táskám és elindultunk. A ruha összeállításom abból állt, hogy egy szürke pulcsit egy fekete tapadós gatyával kombináltam és hogy nehogy lécsúszón a gatya egy piros övvel megkötöttem és ezekhez a ruhákhoz az el nem felejthetetlen bordó sapkámat, fekete csizmámat és a piros sálamat "csaptam". 

Az autóba ülve néztem a fák elhalványuló alakjait a ködben.Megérkeztünk a New Star épületéhez.

-Na itt vagyunk és csak úgy gyere haza hogy holnap mehetsz is a sztárhoz-mondta Dev

-Rendben..rendben- mondtam és kiszálltam az autóból. Dev kocsiját néztem, amíg le nem kanyarodott egy utcába. Rá néztem az épületre és elmerengtem, "-ahogy belépek oda elkezdődik a jövőm" gondoltam. Hirtelen végig néztem magamon hogy minden rendbe van e és kijelenthetem hogy igen. Az épület felé lépkedtem a félelmeimmel együtt. Ahogy beléptem egy hosszú folyosó féle tárult elém. Egy porta elé léptem, ahol ügyködtek.

-Elnézést, ma 9-re hívtak be-mondtam megszeppenve 

-Üdvözlöm Mrs.McLoven, Mr.Harris várja az irodában- mutatott egy ajtóra

-Rendben!Köszönöm!- mondtam és az ajtó felé lépkedtem. Az ajtó előtt megálltam és egy nagy bátorságot vettem és benyitottam.

-Üdvözlöm Mrs.McLoven, Mr.Harris vagyok az igazgató avval az üggyel hívattam be, mert lenne egy fiatal sztár akivel újból egy hetet kell eltöltenie, benne lenne?- kérdezte 

-Jó napot! Ki lenne ő?- kérdeztem halvány mosollyal az arcomon

-Ő nem más lenne, mint Martin Garrix a híres fiatal dj- mondta. Na ne! Na ne! 14 éves korom óta bele vagyok zúgva és, hogy most kapok vele egy hetet áhhh.. Az egész életem csak ő róla szólt, a naplómba minden nap beragasztottam egy képét és el sem hiszem, hogy vele leszek.

-Persze..persze elvállalom- nyögdécseltem ki a szavakat 

-Mrs.Roset akartam elküldeni vele, de nem bíztam benne, ezért magát választottam-mondta és az izmom is megfeszült(mintha lenne)

-Köszönöm uram! Számomra ez egy hatalmas megtiszteltetés-mondtam könnyekkel küszködve 

-Köszönöm, hogy befáradt holnap 11-re legyen kérem a reptéren ahol Martin úr várja és együtt szállják át az óceánt.Viszontlátásra!- mondta és kezet fogót velem én pedig szépen lépkedtem a folyosón. Nem tudtam hirtelen megemészteni a dolgokat. Ahogy ki értem az épületből kerestem egy üres taxit és nagyobb sikerrel találtam is egyet.

-Kérem vigyen az Ewjin utca 24-be- taxis mit sem szólva az utasításomat követte. Egy jó 10 perc után értem haza. Taxisnak oda adtam annyit amennyit kellett és ő egy bólintással elrendezte az ügyet. Kinyitottam az ajtót és Dev pont akkor jött arra én hirtelen megindulásból ráugrottam és megöleltem.

-Na mi van kicsi lány, kivel találkozol?- kérdezte még egymást ölelve

-Ő az-mondtam és Dev lerakott

-Most komolyan?- kérdezte

-Igen-sikongtam és újból megöleltem. Egyedül Dev tudott arról, hogy mennyire fanatikus vagyok Martin Garrix iránt. Egyszerűen Imádom őt.

-Ez nagyszerű-mondta és viszonozta az ölelésemet 

-Na de ez kezd nyálas lenni-mondtam nevetve 

-Te hülye- mondta és homlokon puszilt

A délután egy filmet néztünk meg amit Dev választott de ő már az első 5 percnél bealudt. Én addig elmentem lezuhanyozni és a falnak dőlve gondolkoztam "ez biztos velem történik?-kérdeztem magamtól","vajon nem fogok hülyén ki nézni,hogy 4 éve rajongója vagyok-tettem fel a kérdéseket magamnak". Miután már kezdtem fázni kiszálltam a zuhanykabinból és a szobám felé indultam pizsamáért. Miután kiválasztottam a megfelelőt bebújtam az ágyba a laptopommal és instagramra töltöttem fel egy képet a tegnapi napról. Amit apa készített rólam és Devről. 

"Nothing is so terrible if our side is a good friend"

Hát mi sem lehetünk hülyébbek a keleténél. A kép azért magáért beszél. Imádom azt a hülye fejét és a sok bajba kerülését, amiből persze mindig én húzom ki. Kikapcsoltam a laptopomat és elhelyezkedtem az ágyamon, hogy tudjak aludni normálisan. Hát csak azt hittem, hogy eltudok. Annyira izgultam a holnapi nap miatt, de semmi beleélés mert akkor nem történik meg és csalódott leszek. Éjfél tájéka fele megébredtem újból és már nem bírtam lementem a konyhába, de előtte benéztem hogy Dev még mindig ott alszik e, és igen ott fekszik a nyála a szájából folyik..

Elindultam a konyhába, hisz ha nem tudsz aludni igyál meleg tejet...hát remélem be is válik ez. Vissza mentem a szobámba és jól bebugyoláltam magam, hogy reggelig fel se keljek szerintem sikerült is, hisz megint a szemembe sütött a nap a szobába. A francba mindig elfelejtem fel rakni a sötétítő függönyt. Hirtelen valaki belépett a szobámba és az a valaki......

Itt van a várt második rész is és remélem ez is tetszett! Holnap pedig már a harmadik rész is olvasható lesz! Kb. ilyen hosszú terjedelmű lesz egy rész! 

Jó olvasást! És kellemes hétvégét mindenkinek!

Az Élet Sors Fordító Csapásai

1.rész
Az Élet Sors Fordító Csapásai
Sziasztok! Nora vagyok, Nora McLoven. Anyukám brit, apukám pedig holland származású. Az életem nem egy hab a tortán, hisz a szüleim most fognak elválni és én apával elköltözünk Hollandiába, ahol én állást is kaptam 17 éves létemre íróként. Nem olyan író vagyok akinek meg adják a szöveget és írd át ahogy akarod, nem! Én magam a sztárokkal töltök egy hetet és leírom a mindennapjaikat eddig csak egyszer voltam így el, hisz 2 hete diplomáztam le az egyetemen. A 17 életévemben soha nem volt legjobb barátnőm, helyette volt egy legjobb haverom Devan. Devan nagyon kedves fiú, a lányok csak csorgatják a nyálukat utána, de én nem, én elvagyok a magam kis világába. Meg amúgy is van most barátnője,aki nem szível engem pedig aztán nem tettem ellene semmit vagy lehet csak féltékeny, hogy legjobb barátok vagyunk Devannel.
Reggel a nap vakító fényére ébredtem meg,ami a résnyi redőnyömön préselődött be. Ma fogunk költőzni és egyrészt várom, hogy repülhessek,hisz életembe először fogok repülőn ülni. Másrészt meg nem, mert itt kell hagynom Devant, akit már testvérként szerettem meg. Mikor felültem az ágyamba nyújtózkodni dobozok tömkelege várt rám, biztos apa rakta be,hogy abba pakoljak be. Szép lassan kikoszálodtam az ágyamból és a konyha felé vettem az irányt. A konyhába Apa és Devan pakoltak. Apa is nagyon megszerette Devant és őrül neki, hogy ilyen barátom van.
- Jó reggelt-mondtam nyújtózkodva Apáéknak
-Neked is, kezdj el pakolni 5 óra múlva megy a repülő azelőtt meg jönnek a költöztetők-mondta apa egy szuszra 
-Rendben megyek is- mondtam és bementem a szobámba ránéztem a cuccaimra "-Ojajj itt lesz pakolni való" gondoltam. Devan lépett be a szobámba
-Segítsek valamibe?- kérdezte
-Hát rám férne a plusz kezek-mondtam és oda dobtam neki egy dobozt
-Szóval így állunk?- kérdezte és egy párnát vett a kezébe
-Ne..ne kérlek- mondtam a nevetés határán, ahogy kimondtam elkezdett püfölni a párnával amire én is megfogtam egy párnát és én is püföltem. Mi egy állatok vagyunk.

Miután nagy nehezen abba hagytuk ténylegesen elkezdtünk pakolni, hamar végeztünk 1 órába telet. Devan kivitte a dobozokat és én ránéztem az üres szobámra, ami hirtelen annyi emléket idézet fel. Régi szép emlékek ami a múlté és csak most kezdődik a jövőm. Devan lépett a hátam mögé
-Nekem most mennem kell- mondta és már ki akart indulni amikor el kaptam a karját
-De, hisz azt mondtad, hogy kijössz velünk a reptére- mondtam könnyekkel küszködve
-Sajnálom- mondta és a homlokomra adott egy puszit. Én csak álltam ott és néztem a távolodó alakját. 
-Induljunk a reptére- kiabálta apa a csönd után. Beszálltam a taxiba és az ablakon figyeltem a tájat, ahogy elhalad mellettem. Mire a reptére értünk már szállhatunk is fel én apától távolabbra kerültem egy fiú mellé, rajta is látszódót, hogy most ül repülőn szerintem. Bedugtam a fülhallgatott és csendben néztem a felszállást. Épp a felénél járhatunk amikor a hangosbemondóba mondtak valamit, mire kivettem a fülhallgatómat minden csendes lett. Így a mellettem ülő fiúra néztem
-Ne haragudj, mit mondtak be?- kérdeztem 
-Hogy egy kis idő múlva leszállunk- mondta félmosollyal az arcán
-Ohh köszi- mondtam és vissza raktam a fülesemet és tovább hallgattam. Egy óra múlva éreztem,hogy valaki bökdösi a vállam
-Ne haragudj, hogy felébresztelek de már leszálltunk- mondta a szomszéd székben ülő fiú
-Köszi, hogy szóltál. Amúgy Nora vagyok- mondtam és felé tartottam a kezem ő egyetértően bele rakta a kezét és ráztunk egyet rajta.
-Clay- mondta a már nem ismeretlen fiú. A következő pillanatban Apa jött oda hozzám,hogy szóljon elmegy kávéért én addig menjek el a bőröndökért így is tettem. Vártam a bőröndjeinket amikor valaki befogta a szemem.
-Apa ez rossz vicc, nem vagyok kis gyerek-mondtam és a keze közt megpördültem,de....nem apa volt,hanem Devan....
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten 
-Hozzátok költözöm-mondta és szorosan megöleltem, amit viszonzott is.

-Hogy hogy nem szóltatok?- kérdeztem Apától( aki időközben visszajött kávé nélkül) és Devantól, felváltva néztem rájuk,
-Nem lett volna akkor meglepetés- mondta Devan
-De hisz neked ott van a barátnőd- mondtam a meglepettségtől remegő hangon
-Csak ott volt 2 hónapja szakítottunk-mondta felkuncogva 
-Fhuu ezért még kapni fogsz- ütöttem vállon
Megkerestük a bőröndünket és indultunk az új házunk felé. Új ház,új élet. Nem is olyan rossz ez. Mikor beértünk a "palotánkba" tátva maradt a szám annyira gyönyörű. Azonnal felfutottam az emeletre, hogy megkeresem a szobám végig mentem a folyosón és egy szóba előtt megálltam, amelyikre azt volt kiírva, hogy Nora. Szép lassan a kilincsre helyeztem a kezem és éreztem, hogy kattant a zár beljebb toltam az ajtót és egyszerűen mesés volt a szobám. A közepén egy hatalmas franciaágy és avval szembe az íróasztalom. Az íróasztalom felett képek voltak felragasztva amin én és Devan vagyunk bölcsis korunktól mostanáig. Az egész szoba modern volt és végre megkaptam az új telefonomat ami mellé egy laptopot is kaptam. Devan lépett be az új szobámba
-Tetszik?-kérdezte a képekhez fordulva 
-Köszönöm- csak ennyit tudtam kinyögni 
Leültünk az ágyra a képekkel szembe 
-Emlékszel amikor 5 évesen te húztad ki a fogam?- kérdeztem nevetéssel társítva
-Jó móka volt-mondta nevetve
-Ja azóta is fáj ott-mondtam nevetve
-A régi szép idők-mondta
-A régi szép idők- ismételtem el utána 
-Szomszéd szoba az enyém ám-mondta megtörve a csendet
-Jézusom, hogy én mennyi nyögdécselést fogok hallani-mondtam és a fejemen egy párnával hátradőltem
-Menj már-mondta nevető görcs határán
Ezután Dev kiment (ezentúl így becézem szívás neki) és megcsörrent az új mobilom. Egy ismeretlen szám volt így felvettem
-Jó napot, Nora McLovennel beszélek-kérdezte egy női hang a vonal túlsó oldalán
-Jó napot. Igen én vagyok az-mondtam rebegve 
-Kérem, jöjjön be holnap 9-re a New Star címlaphoz, mert új megbízása van-mondta a nő és levegő után kapkodott olyan gyorsan mondta ki az egyetlen mondatot levegő vétel nélkül.
-Rendben. Köszönöm- mondtam hálásan végre megint mehetek annyira örültem neki
-Rendben várjuk. Viszont látásra- még elköszönni se tudtam máris lerakta a telefont. Azonnal át futottam Devhez aki az ágyán feküdt és a telefonján ügyködött és én Nora szépen ráugrottam.
-Na mi a helyzet?-kérdezte a telefonját arrébb dobva
-Új megbizásom lesz-mondtam nyakig érő vigyorral
-Ki lesz a szerencsés?- kérdezte Dev
-Azt nem mondták, holnapra kell bemennem-mondtam
-Remélem valami jó csaj, akinek beajánlhatsz-mondta olyan halkan hogy csak morgást hallottam
-Mi?-vontam kérdőre
-Semmi...semmi-nevette el magát
-Remélem nem csaj lesz, mert akkor nem mutatom be mert aztán nem lehet levakarni rólad- mondtam és mellé ültem az ágyra 
-Figyeld ennek senki nem tud ellenállni -mutatott végig magán 
-Pff... kötve hiszem, majd beajánllak a takarító nőnek a munkahelyen-mondtam nevetéssel küszködve 

-Menj már-mondta megint ,neki ez a szó járása, mert mindig csak ezt mondja..... Miután eltrécseltünk elmentem lezuhanyozni és mosollyal az arcomon feküdtem be a pihe-puha ágyamba..

Itt is van az első rész! Jó olvasást kívánok hozzá és még egy dolog,hogy még ma kint lesz a második rész is!

Főbb Szereplők A Történetben

Nora McLoven

Devan Stom

Lora Ramsay

Martin Garrix

Lesz több szereplő a történetben,de ők már csak mellékesek!

Az első rész hamarosan olvasható!