Az Élet Sors Fordító Csapásai
Sziasztok! Nora vagyok, Nora McLoven. Anyukám brit, apukám pedig holland származású. Az életem nem egy hab a tortán, hisz a szüleim most fognak elválni és én apával elköltözünk Hollandiába, ahol én állást is kaptam 17 éves létemre íróként. Nem olyan író vagyok akinek meg adják a szöveget és írd át ahogy akarod, nem! Én magam a sztárokkal töltök egy hetet és leírom a mindennapjaikat eddig csak egyszer voltam így el, hisz 2 hete diplomáztam le az egyetemen. A 17 életévemben soha nem volt legjobb barátnőm, helyette volt egy legjobb haverom Devan. Devan nagyon kedves fiú, a lányok csak csorgatják a nyálukat utána, de én nem, én elvagyok a magam kis világába. Meg amúgy is van most barátnője,aki nem szível engem pedig aztán nem tettem ellene semmit vagy lehet csak féltékeny, hogy legjobb barátok vagyunk Devannel.
Reggel a nap vakító fényére ébredtem meg,ami a résnyi redőnyömön préselődött be. Ma fogunk költőzni és egyrészt várom, hogy repülhessek,hisz életembe először fogok repülőn ülni. Másrészt meg nem, mert itt kell hagynom Devant, akit már testvérként szerettem meg. Mikor felültem az ágyamba nyújtózkodni dobozok tömkelege várt rám, biztos apa rakta be,hogy abba pakoljak be. Szép lassan kikoszálodtam az ágyamból és a konyha felé vettem az irányt. A konyhába Apa és Devan pakoltak. Apa is nagyon megszerette Devant és őrül neki, hogy ilyen barátom van.
- Jó reggelt-mondtam nyújtózkodva Apáéknak
-Neked is, kezdj el pakolni 5 óra múlva megy a repülő azelőtt meg jönnek a költöztetők-mondta apa egy szuszra
-Rendben megyek is- mondtam és bementem a szobámba ránéztem a cuccaimra "-Ojajj itt lesz pakolni való" gondoltam. Devan lépett be a szobámba
-Segítsek valamibe?- kérdezte
-Hát rám férne a plusz kezek-mondtam és oda dobtam neki egy dobozt
-Szóval így állunk?- kérdezte és egy párnát vett a kezébe
-Ne..ne kérlek- mondtam a nevetés határán, ahogy kimondtam elkezdett püfölni a párnával amire én is megfogtam egy párnát és én is püföltem. Mi egy állatok vagyunk.
Miután nagy nehezen abba hagytuk ténylegesen elkezdtünk pakolni, hamar végeztünk 1 órába telet. Devan kivitte a dobozokat és én ránéztem az üres szobámra, ami hirtelen annyi emléket idézet fel. Régi szép emlékek ami a múlté és csak most kezdődik a jövőm. Devan lépett a hátam mögé
-Nekem most mennem kell- mondta és már ki akart indulni amikor el kaptam a karját
-De, hisz azt mondtad, hogy kijössz velünk a reptére- mondtam könnyekkel küszködve
-Sajnálom- mondta és a homlokomra adott egy puszit. Én csak álltam ott és néztem a távolodó alakját.
-Induljunk a reptére- kiabálta apa a csönd után. Beszálltam a taxiba és az ablakon figyeltem a tájat, ahogy elhalad mellettem. Mire a reptére értünk már szállhatunk is fel én apától távolabbra kerültem egy fiú mellé, rajta is látszódót, hogy most ül repülőn szerintem. Bedugtam a fülhallgatott és csendben néztem a felszállást. Épp a felénél járhatunk amikor a hangosbemondóba mondtak valamit, mire kivettem a fülhallgatómat minden csendes lett. Így a mellettem ülő fiúra néztem
-Ne haragudj, mit mondtak be?- kérdeztem
-Hogy egy kis idő múlva leszállunk- mondta félmosollyal az arcán
-Ohh köszi- mondtam és vissza raktam a fülesemet és tovább hallgattam. Egy óra múlva éreztem,hogy valaki bökdösi a vállam
-Ne haragudj, hogy felébresztelek de már leszálltunk- mondta a szomszéd székben ülő fiú
-Köszi, hogy szóltál. Amúgy Nora vagyok- mondtam és felé tartottam a kezem ő egyetértően bele rakta a kezét és ráztunk egyet rajta.
-Clay- mondta a már nem ismeretlen fiú. A következő pillanatban Apa jött oda hozzám,hogy szóljon elmegy kávéért én addig menjek el a bőröndökért így is tettem. Vártam a bőröndjeinket amikor valaki befogta a szemem.
-Apa ez rossz vicc, nem vagyok kis gyerek-mondtam és a keze közt megpördültem,de....nem apa volt,hanem Devan....
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten
-Hozzátok költözöm-mondta és szorosan megöleltem, amit viszonzott is.
-Hogy hogy nem szóltatok?- kérdeztem Apától( aki időközben visszajött kávé nélkül) és Devantól, felváltva néztem rájuk,
-Nem lett volna akkor meglepetés- mondta Devan
-De hisz neked ott van a barátnőd- mondtam a meglepettségtől remegő hangon
-Csak ott volt 2 hónapja szakítottunk-mondta felkuncogva
-Fhuu ezért még kapni fogsz- ütöttem vállon
Megkerestük a bőröndünket és indultunk az új házunk felé. Új ház,új élet. Nem is olyan rossz ez. Mikor beértünk a "palotánkba" tátva maradt a szám annyira gyönyörű. Azonnal felfutottam az emeletre, hogy megkeresem a szobám végig mentem a folyosón és egy szóba előtt megálltam, amelyikre azt volt kiírva, hogy Nora. Szép lassan a kilincsre helyeztem a kezem és éreztem, hogy kattant a zár beljebb toltam az ajtót és egyszerűen mesés volt a szobám. A közepén egy hatalmas franciaágy és avval szembe az íróasztalom. Az íróasztalom felett képek voltak felragasztva amin én és Devan vagyunk bölcsis korunktól mostanáig. Az egész szoba modern volt és végre megkaptam az új telefonomat ami mellé egy laptopot is kaptam. Devan lépett be az új szobámba
-Tetszik?-kérdezte a képekhez fordulva
-Köszönöm- csak ennyit tudtam kinyögni
Leültünk az ágyra a képekkel szembe
-Emlékszel amikor 5 évesen te húztad ki a fogam?- kérdeztem nevetéssel társítva
-Jó móka volt-mondta nevetve
-Ja azóta is fáj ott-mondtam nevetve
-A régi szép idők-mondta
-A régi szép idők- ismételtem el utána
-Szomszéd szoba az enyém ám-mondta megtörve a csendet
-Jézusom, hogy én mennyi nyögdécselést fogok hallani-mondtam és a fejemen egy párnával hátradőltem
-Menj már-mondta nevető görcs határán
Ezután Dev kiment (ezentúl így becézem szívás neki) és megcsörrent az új mobilom. Egy ismeretlen szám volt így felvettem
-Jó napot, Nora McLovennel beszélek-kérdezte egy női hang a vonal túlsó oldalán
-Jó napot. Igen én vagyok az-mondtam rebegve
-Kérem, jöjjön be holnap 9-re a New Star címlaphoz, mert új megbízása van-mondta a nő és levegő után kapkodott olyan gyorsan mondta ki az egyetlen mondatot levegő vétel nélkül.
-Rendben. Köszönöm- mondtam hálásan végre megint mehetek annyira örültem neki
-Rendben várjuk. Viszont látásra- még elköszönni se tudtam máris lerakta a telefont. Azonnal át futottam Devhez aki az ágyán feküdt és a telefonján ügyködött és én Nora szépen ráugrottam.
-Na mi a helyzet?-kérdezte a telefonját arrébb dobva
-Új megbizásom lesz-mondtam nyakig érő vigyorral
-Ki lesz a szerencsés?- kérdezte Dev
-Azt nem mondták, holnapra kell bemennem-mondtam
-Remélem valami jó csaj, akinek beajánlhatsz-mondta olyan halkan hogy csak morgást hallottam
-Mi?-vontam kérdőre
-Semmi...semmi-nevette el magát
-Remélem nem csaj lesz, mert akkor nem mutatom be mert aztán nem lehet levakarni rólad- mondtam és mellé ültem az ágyra
-Figyeld ennek senki nem tud ellenállni -mutatott végig magán
-Pff... kötve hiszem, majd beajánllak a takarító nőnek a munkahelyen-mondtam nevetéssel küszködve
-Menj már-mondta megint ,neki ez a szó járása, mert mindig csak ezt mondja..... Miután eltrécseltünk elmentem lezuhanyozni és mosollyal az arcomon feküdtem be a pihe-puha ágyamba..
Itt is van az első rész! Jó olvasást kívánok hozzá és még egy dolog,hogy még ma kint lesz a második rész is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése