Egy Utazás Ami Mindent Megváltoztathat
Hirtelen valaki belépett a szobámba és az a valaki nem más volt, mint Devan. Úgy tetetem, hogy alszok de eközben nem. Szép lassan közelített egy pohár vízzel(?) a kezében. Már épp le akart önteni,amikor minden fordítva lett, mert kikaptam a kezéből a poharat és rá borítottam.
-Ha megakarsz viccelni ahhoz előbb kelj fel-mondtam és megveregetem a mellkasát. Ő csak ott állt dermedten és gondolom a hatás alatt volt. A fali ketyegő órám 9 órát mutatott és hát nem ártana rendbe szedni magam. Miután elkészültem és a bőröndbe is bepakoltam. Még csak 10 óra szóval még gyorsan bekaphatok valamit mert farkas éhes vagyok.
-Indulhatunk?- kérdezte Dev
-Mi vett rá, hogy elvigyél tán nem csak az hogy....-nem tudtam befejezni a mondatot mert befogta a számat
-Csönd be legyél már-mondta a házban körül kémlelve. Apa már rég elment dolgozni így csak egy cetlit hagyott az asztalon "Jó legyél, 1 hét múlva találkozzunk. Puszi Kicsim". Most én jól olvastam? Kicsimnek szólított? Hát inkább Apára hagyom a becéző szavakat.
-Menjünk már- nyüszített fel Devan
-Jól van- vettem fel a cipőmet és a kabátomat. Beszálltunk a kocsiba és az út nagy részét csendben töltöttük. A reptérnél Dev leparkolt a kocsival és bekísért, mert már nagyon paráztam. Urrá lett rajtam a félelem a tenyeremből egy kis tavat lehetne építeni annyira izzadt. Beértünk a váró terembe és sehol nem láttam őt, gondoltam még fél 11 van tuti nincs itt, így hát elbúcsúztam Devtől, ami abból állt hogy jó szorosan megöleltem.
-Rendben-mondtam könnyekkel küszködve
-Én most megyek, jó legyél szia-arcon puszilt és elment. Én ott maradtam a félelmeimmel "mi van ha nem leszek neki szimpatikus?"," mi van ha nem is jön el?", kavarogtak bennem a gondolatok. Már senki nem ült a váró terembe rajtam kívül. A recepció felett megláttam egy órát ami fél 12-öt mutatott, hát szóval nem jön el gondolhattam volna, mert annyira beleéltem magam és egy újabb csalódást okoztam magamnak. Már épp álltam fel amikor egy hang mögöttem megszólalt.
-Öööö...szia ne haragudj, te vagy Nora?- kérdezte és felé fordultam és őt pillantottam meg. Jézusom egyáltalán honnan tudja nevemet?
-Igen én vagyok-mondtam fülig érő mosollyal
-Bocsánat a késésért csak dugóba keveredtem-mondta
-Semmi gond el voltam itt- mondtam és körbe figyeltem a váró termen, hát ez hülyén hangzott hogy elvoltam itt, de már nem tudom megváltoztatni..
-Ohh el is felejtettem bemutatkozni Martin.....-mondta de nem hagytam, hogy befejezze
-Martin Garrix jól tudom...-mondtam de folytatni akartam avval, hogy 14 éves korom óta szerelmes vagyok belé de meggondoltam magam.
-Jajó-kínosan nevette el magát mire én is
-A repülőnk készen áll gyere utánam- és evvel sarkon fordult és egy Martin Garrixes repülőhöz vitt. Felszálltunk a repülőre ő úri módjára előre engedett és ahogy beléptem mindenhol Martin volt kirakva én sem fogok unatkozni a több mint 6 órás repülő úton. Leültem az egyik székbe ami olyan jó puha volt és Martin velem szembe.
-Mivel foglalkozol amúgy?- kérdezte kis mosollyal az arcán olyan cuki avval a mosollyal hogy mindjárt elolvadok
-Megbízásaim vannak,hogy egy sztárral el kell töltenem 1 hetet és a mindennapjait le kell írnom-mondtam a reakcióját kémlelve
-Én sztár, na ne - nevette el magát
-Sokan azt hiszik, hogy hírességnek lenni jó, de nem. Nem mehetsz ki úgy az utcára hogy 100 lesifotós nem fényképezne le. Nem valami leány álom-mondta
-Én ezt tudom hidd el-mondtam és utána döbbentem le hogy mit mondtam
-Honnan?-kérdezte előrébb hajolva
-Számításokat végeztem,hogy milyen megterhelő hírességnek lenni-mondtam hát szerintem hamarosan a titkom is feljön
-Okos csaj...Nem olyan vagy, mint a többi-mondta én nekem meg a pupilláim kitágultak, hogy mit mondott? Nem olyan vagyok, mint a többi?
-Tudod sok lány azt hiszi, hogy a hírességnek lenni leányálom és hogy majd nem jön egy lesifotós és pont találkozol az egyik ismerősöddel puszit váltotok a lesifotós elkapja a pillanatot és holnap már az újságban kötsz ki, hogy "Újra pasija van?"és utána azért hisztiznek hogy kiakarnak szállni. Innen nincs vissza út ha egyszer belépsz ide-mondta és a szemeim csillogni kezdtek...Jézusom..Kell nekem..Hát ez soha nem fog megtörténi szerintem...
-Teljes mértékben egyetértek veled, ahogy mondtad hogy "Innen nincs vissza út ha egyszer belépsz ide"-mondtam
További úton nem beszéltünk, hisz én elaludtam immáron nyugodtan, hogy a leghelyesebb srác repülőjén ülök.
Sziasztok! Tegnapra ígértem úgyan a 3.részt de elutaztam és később értem haza, mint gondoltam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése